Lengyel nyelv. A lengyel szavak kiejtéséről nagyon röviden

A pontos lengyel kiejtésben a négy betűpár jésített, második tagja: c-ć, dz-dź, s-ś, z-ź; a két orrhangú magánhangzó, az ą és az ę; no meg az áthúzott l = ł okozhat némi nehézséget. De az sem baj, ha nem ejtünk ki mindent hajszálpontosan. A lengyel szavakban az utolsó előtti szótagra esik a hangsúly.

A kevés nyelvtudás is használható.

A lengyel ábécé:

a, ą, b, c, ch, cz, ć, d, dz, dź, dż, e, ę, f, g, h, i, j, k l, ł, m, n, ń, o, ó, p, q, r, rz, s, sz, ś, t, u, v, w, x, y, z, ź ż.

Jelmagyarázat: ‘ = selypítést, jésítést, lágyítást jelző vesszőcske

Rövidítés: kb. = körülbelül

 a = palóc a, nem ajakkerekítéses, ,,nemzetközi” a, egypontos ȧ-val jelöljük; żuraw (zsurȧv) – daru (madár); a (ȧ) – és, pedig

ą = a „farkincás ą” betűt orrhangnak ejtjük, mint a magyar „sonka” szóban, kb. „on”-nak; mąnż (kb. mons) – férj; wąs (kb. vonsz) – bajusz; wąski (kb. vonszki) – keskeny

b = nincs gond, magyar b; bardzo (bȧrdzo) – nagyon; barwa (bȧrvȧ) – szín

c = nincs gond, magyar c; cebula (cëbulȧ) – hagyma; co? (co) – mi?;

ch = erős h, ejthetjük „két h”-val; chudy (hhudü) – sovány; Chorzów (kb. hhozsuv) – lengyel nagyváros

cz = mint a magyar cs; czas (csȧsz) – idő; czarny (csȧrnü) – fekete; deszcz (dëscs) – eső

ć = selypítve, jésítve ejtett, lágyított c’; ćwierć (c’vjërc’) – negyed; śmieć (sz’mjëc’) – szemét

d = nincs gond, a magyar d; dom (kb. dom) – ház; dwa (dwȧ) – kettő

dz = nincs gond, a magyar dz; dzwon (dzvon) – harang

dź = selypítve, jésítve ejtett, lágyított dz’; dźwig (dz’vig) – daru (gép)

dż = mint a magyar dzs; dżem (dzsëm) – gyümölcsíz; dżungla (dzsunglȧ) – dzsungel

e = zárt ë-nek kell ejtenünk, ahogy a magyarban az „embër, ëgy, mëntëk (ti) ” stb. szavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang; nem lágyít; jeden (jëdën) – egy; pole (polë) – mező

ę = az e-hez hasonlóan, de orrhangnak ejtjük, kb. „ën”-nek; kęs (kb. kënsz) – falat; węże (kb. vënzsë) – kígyók, gęś (kb. gënsz’) – liba; pięć (kb. pjënc’) – szemét

f = nincs gond, magyar f; fala (fȧlȧ) – hullám

g = nincs gond, magyar g; gdzie (gdz’e) – hol; kogut (kb. kogut) – kakas

h = erős h, ejthetjük „két h”-val; hala (hhȧlȧ) – épület, csarnok;

i = nincs gond, magyar i; i (i) – és; izba (izbȧ) – szoba

j = nincs gond, magyar j; ja (jȧ) – én; jajo (jȧjo) – tojás; jesień (kb. jëszjëny) – ősz

k = nincs gond; krew (krëv) – vér; kot (kb. kot) – macska

l = nincs gond; las (lȧsz) – erdő; lato (lȧto) – nyár

ł = áthúzott ł; mintha magyar v-t ejtenénk, de az alsó ajkunk nem ér hozzá a felső fogsorunkhoz, félhangzónak vagy félmagánhangzónak is nevezik, v-nek jelöljük; cały (cȧvü) – egész; ławka (kb. vȧvkȧ) – pad; łódż (kb. vudzs) – csónak; Łódż (kb. vudzs) – lengyel nagyváros;

m = nincs gond, magyar m; matka (mȧtkȧ) – anya; Sandomierz (szȧndomjëzs) – lengyel város

n = nincs gond, magyar n; noc (kb. noc) – éjszaka; noga (nogȧ) – láb

ń = a magyar ny-nek felel meg; koń (kb. kony) – ló; Poznań (kb. poznany) – lengyel város

o = nyílt o; a magyar o és a közötti hang; oko (kb. oko) – szem; on (kb. on) – ő; okno (kb. okno) – ablak

ó = rövid magyar u; ów (uv) – az, amaz; wróbel (vrubël) – veréb; Kraków (krakuv) – Krakkó

p = nincs gond, a magyar p; pan (pȧn) – úr; potok (kb. potok) – patak

r = nincs gond, a magyar r; równina (ruvnyina) – síkság; ruch (ruhh) – mozgás, forgalom, mozgalom

rz = a magyar zs-nek felel meg; trzy (kb. tzsü) – három; Rzeszów (zsësuv) – lengyel város

s = a magyar sz-nek felel meg; nos (kb. nosz) – orr; sejm (szëjm) – országgyűlés Lengyelországban; Polska (polszkȧ) – Lengyelország

sz = a magyar s-nek felel meg; sześć (kb. sësz’c') – hat; szary (sȧrü) – szürke; Warszawa (vȧrsȧvȧ) – Varsó

ś = selypítve, jésítve ejtett, lágyított sz’; gość (kb. gosz’c') – vendég; śmialy (kb. sz’mjȧlü) – bátor; Śląsk (kb. szjlonszk) – Szilézia, tájegység

t = ta (tȧ) – ez; tak (tȧk) – igen, így, úgy; tam (tȧm) – ott

u = nincs gond, a magyar u; mur (mur) – fal (főnév); usta (usztȧ) – száj, ajak

w = a magyar v-nek felel meg; woda (vodȧ) – víz; dwa (dvȧ) – kettő

y = hátrahúzott nyelvvel ejtett i; vagy olyan ü, amelynél ajkainkat széthúzzuk, mint az i-nél, kiejtési jele ü; ładny (kb. vȧdnü) – szép; ty (tü) – te; tylko (tülko) – csak; Bydgoszcz (büdgoscs) – lengyel nagyváros

z = nincs gond, mint a magyar z; zaklad (zȧklȧd) – üzem; zupa (zupȧ) – leves

ź = selypítve, jésítve ejtett, lágyított z’; źle (z’lë) – rosszul; woźny (voz’nü) – hivatalsegéd

ż = a magyar zs-nek felel meg; żaluję (zsȧlujën) – sajnálom

Az i lágyítja a c, dz, n, s, z betűkkel jelölt hangokat: ciało (kb. c’ȧvo) – test; dziadek (dz’ȧdëk) – nagyapa; nie (nyë) – nem; siano (sz’ano) széna; ziemia (z’ëmjȧ) – föld;

 Ügyeljünk a kettős betűkre: ch (erős h, hh), cz (magyar cs), rz (magyar zs), sz (magyar s), dz (dz), dź (lágyított dz’), dż (dzs).

 A q (ku), v (fau), x (iks) betűk csak idegen szavakban fordulnak elő.

Forrás: kiejtes.hu